Eredeti nyelven (francia, spanyol, angol), magyar felirattal ※ in original language (French, Spanish, English) with Hungarian subtitles.

–––

A művészet templomai sorozat legújabb premierfilmjében José Luis López Linares, a Bosch – A gyönyörök kertje című nagy sikerű művészeti film rendezője a spanyol festészet meghatározó alakjának nyomába ered. Látványos dokumentumfilmje úgy visz minket közelebb Francisco Goya festészetéhez, hogy a néző közben egy másik zseniális alkotó útitársává szegődhet. Jean-Claude Carrière, a tavaly elhunyt forgatókönyvíró – Luis Buñuel, Milos Forman, Volker Schlöndorff egykori alkotótársa – Goya munkásságának kitűnő ismerőjeként vezet minket végig a spanyol mester páratlan munkásságán. Hogy megfejtse a korszakos zseni rejtélyét, még egyszer utoljára Spanyolországba utazik és bejárja Goya életéhez és legfontosabb műveihez kapcsolódó helyszíneket. Személye szoros kapcsolatot terem a filmművészet, az irodalom és a zene nagy egyéniségei között, akiknek közös vonása, hogy: Goya munkássága mindannyiuk számára meghatározó.

A filmben Carrière oldalán bejárjuk Spanyolországot. Eljutunk a Pradóba, majd Goya szülőházába, egy aragóniai faluba; a Zaragoza melletti La Cartuja bérházba, amely Goya freskóit őrzi; s további közel harminc helyszínre, ahol Goya jelentős munkái találhatók. Festményei előtt állva vagy a forradalmi metszeteit tartalmazó könyvet lapozgatva Carrière lényegre törő megfigyeléseket tesz. Rámutat Goya azon törekvésére, amellyel látnik engedi a szegényeket, a bebörtönzötteket és a nyomorultakat. Éleslátására, amelyeket siketsége is csak erősített. A felvilágosodás észuralma elleni lázadására, amely egy őrült világ stigmáit mutatta fel.

A 2022-es Cannes-i Klasszikusok szekcióban bemutatott dokumentumfilm a francia filmek doyenje, Jean-Claude Carrière spanyolországi látogatásával három életutat fűz egybe: Carrière-ét, Buñuelét és Goyáét.

–––

In his last journey, screenwriter Jean Claude Carriere returns to Spain and talks to us about the painter, Francisco de Goya, that he always admired (and to whom he dedicated a film, The Ghosts of Goya with Milos Forman).

Very quickly, personal memories begin to emerge. Buñuel and Surrealism obviously, but also how Goya anticipated modernity, not only in the pictorial sense but also on the topics covered that preoccupied him: war, migration, disability (Goya was deaf), the ‘’little people’’ and above all, the stigmata of a mad world.