Magyar nyelven, felirat nélkül ※ in Hungarian without subtitles

–––

"Hősünk, Karrer, olyan ember, aki pontosan tudja, mit várhat saját életétől. Olyan nézőpontból szemléli a világot, ahonnan világosan belátható életének teljes reménytelensége, és ennek ellenére mégis belevág egy újabb történetbe, holott ő tudja a leginkább, hogy csak vesztesként kerülhet ki belőle. Van azonban benne valami, ami erősebb, mint a saját világlátása. Ez a benne lakozó nagyobb erő vonzza a történet másik szereplőjéhez, az énekesnőhöz, aki vágyainak és érzéseinek nem egészen méltó tárgya. Karrer nem vár semmit ettől a szerelemtől, számára ez a szerelem a legvégső emberi szükséglet, az emberi melegség utáni biológiai vágyakozás kifejeződése végzetes egyedüllétében... Nem is az a kérdés, hogy mi a tétje az életének, hanem az, hogy egyáltalán van-e tétje?..." (Krasznahorkai László)

–––

“Our protagonist, Karrer, is a man who knows exactly what to expect from his own life. He observes the world from a perspective that allows him to see clearly the utter hopelessness of his existence, and yet he still embarks on another affair, even though he knows better than anyone that he can only emerge from it as the loser. There is, however, something within him that is stronger than his own view of the world. This greater force draws him toward the story’s other protagonist, the singer, who is not quite worthy of being the object of his desires and feelings. Karrer expects nothing from this love; for him, it is the most fundamental of human needs, an expression of the biological longing for human warmth in the face of his fatal solitude… The question is not what is at stake in his life, but whether anything is at stake at all…” (László Krasznahorkai)