Fecó lát, szülei vakok. 19 évet átívelő drámai családportré.
A trilógia harmadik része ez. Ezt megelőzően Fecó sorsának epizódjait két filmem örökíti meg, a SZEMÜNK FÉNYE (2004-2007) és a SZÜLEI SZEME (2015).
Fecó születésétől másfél éves koráig, az első részben a vak szülők gyermekvállalása körüli dilemmákkal találkozunk, ahol végül a vállalt nehézségeken felülemelkedés diadalmaskodik.
A második részt a 4-5 és a 10 -11 éves Fecó nyiladozó értelme tölti ki, és a szülei vakságával együtt járó új és új élethelyzetek. A nehézségeket megoldani képes gyermeki attitűddel, a koraérett és kortársaitól merőben eltérő felnőttes gondolatokkal szembesülhetünk.
A harmadik részben, amikor Fecó 17-18-19 éves, háttérbe szorul az a tény, hogy szülei nem látnak. Most szülő – gyerek kapcsolat tárul elénk és itt a lényeg kevésbé az, hogy ő vak szülők gyermeke.
Fecó érzékeny személyisége lelki gondokkal teli, ahol a túlzott megfelelési kényszer gátakat szül és elfojtott indulatokat.