A 14 éves László néhány diáktársával együtt egy csalinak szánt újságcikk nyomán levelet írt Ausztriába 1968-ban. A prágai tavaszról szóló híradásokat hallgatva ők is lázadni szerettek volna a kommunista rendszer ellen, amerikai fegyvereket és ellátmányt kértek nyugatról. A levél eljutott a hatóságokhoz, és a belügy példát statuált. László apja, a párthűség mintaképe, fiára a legsúlyosabb büntetést kérte. A fiú és társai börtönbe kerültek, de a rezsim a szabadulás után sem kímélte őket.
László az élettörténetével nem kérkedett, szinte szégyenként cipelte azt, Varga Ágota kamerája előtt azonban hajlandó volt megnyílni és emlékezni.